Sajnos a család szanaszét,ezért igen keservesen megy ez a blogolás, de azért megpróbálom ezt a "műfajt" is elsajátítani.
Mivel nemcsak én,de a családtagjaim is öregszenek, az élet ide-oda sodorja őket.Az unokáim is felnőttek már.Két fiúról van szó, az idősebb mindjárt 28, a fiatalabb 25 éves lesz.
Korábban sokat találkoztunk. Mindenki a fővárosban lakik. A fiúk nagyon szerettek Egerben lenni. Sajnos én is szeretem ezt a várost,ezért is nem mentem a közelükbe,amikor a férjem meghalt. Pedig mindkét család gyönyörű helyen lakik Budán: az unokáim az idősebb lányom gyerekei.A fiatalabb lányomnak nincs gyermeke. De a fővárosi távolságok miatt nemigen jutottam volna sokkal közelebb hozzájuk az azonban bizonyos,hogy nem lett volna kedvezőbb,mint így.
Amikor elterjedtek a technika ma már nélkülözhetetlen eszközei is,természetesen nem maradtam ki .A család gondoskodott róla, hogy nekem is legyen mobil telefonom, DVD-m, HI-FI tornyom, digitális fényképezőgépem és számítógépem is.
Sokat mérgelődtem eleinte és berzenkedtem minden alkalommal,amikor megjelentek valami új csodával. Aztán kaptam a letolásokat, ha az első információ nekem kevés volt arra,hogy működtetni,használni tudjam a ma már szinte nélkülözhetetlen telefont és a többit.
