Vannak változások,történések az életemben, amelyek nem csak az ujdonság erejével hatnak rám, de valósággal a csodával határos módon.
Az egyik ilyen a repülés.
Minden alkalommal,amikor a gép elrugaszkodik a földtől azt hiszem, ez nem lehet valóság, pedig eddig 114 X "repülgettem" a 80 év alatt több kontinens és világtenger fölött.De ez már régi történet.
Első repülő utam még a 49-50-es évek táján történt,amikor hazánkban még belföldi járatok léteztek.Budapestről Pécsig mentünk a 18-20 személyes kis géppel, 800 m magasságban,jól lehetett látni még azt is,hogyan teker a kerékpáros .Gépkocsiforgalom nem volt,mindössze néhány teherautó közlekedett az utakon, no és a vonat.Manapság pedig ugyebár 8-9 ezer méteren már térképszerüen látjuk a földet.
A másik "csoda" érzés a számítógép rendszer megjelenésével tört rám, amikor villámgyorsan elterjedt a világon és szinte az élet minden területét behálózza.
Az alábbi történet ezt példázza a családon belül:
Nászasszonyom unokája férjhez ment egy magyar informatikus mérnökhöz,aki a kaliforniai Silícium Völgyben dolgozik. Két éve született egy kislányuk,Zsófi.A család természetesen kinn él Kaliforniában. Igen ám,csakhogy a dédi nehezen viselte a távolságot amiért nem láthatja első dédunokáját.Mivel 89 éves,ez nem mindegy. Igy történt,hogy az unokavő egy olyan nagyképernyős berendezést szerelt a dédi lakásába,amivel szinte egyetlen kattintással kontaktust tud teremteni velük.
Naponta 2-3 órát vannak "együtt".A most már 2 éves kislány fejnlődésének, növekedésének minden fázisát élvezheti, a biliztetést és a beszédet is beleértve.
Nemrégen hívtam telefonon a dédit,aki nem vette fel a kagylót.Nem tudtam mire vélni a dolgot.Majd kicsit később ő jelentkezett és mondta,hogy "Kaliforniában" járt és nem figyelt a telefonra.Zsófika figyelmeztette,hogy vegye már föl végre a telefont.
Hát itt tartunk!
