VÉGE A HÉTNEK.
Félig a könyvtárban laktam a héten,annyi remek program volt délutánonként,már csak a vasárnapi zárónap van hátra,az is jónak igérkezik
Szórakoztató,tartalmas,emlékezetes marad amit láttunk hallottunk.
HÉTFŐ:
A korán meghalt Romhányi József sziporkázó,bravúros rímhányó verseit adta elő Ungvári P.Tamás fergeteges humorral,lendülettel,remek megjelenítéssel.Azt hiszem mindenki jól szórakozott és élvezte a magyar nyelv páratlan gazdagságát. Az előadó teljesítménye szuper volt!
KEDD:
A programot olvasva,őszintén szólva nem tudtam hová tenni, a jelzett költő: Gömöri György számomra ismeretlen volt.Több évtizede idegenben él..
Megjelent a 75 éves költő kisérettel és szerényen leült,míg a program egyéb vonatkozásai zajlottak.
Aztán annál nagyobb volt a melepetésem amikor őrá került a sor.Fenntartásaim voltak,még előbb elhangzott,hogy Gömöri ragaszkodott,hogy ő adja elő a verseit. Csak azt ne!! Gondoltam. A költők nagyon rosszul tolmácsolják műveiket,ez a tapasztalatom.
Ez azonban kivétel volt,ami erősíti a szabályt. Először élete folyásáról beszélt,ami,miután el kelllett hagynia hazáját,eléggé változatosra sikerült.Majd elég érdekes módon a Cambridge-i egyetemen tanított lengyel nyelven.Elmondása szerint 3 nyelven beszél nagyon jól:magyarul,angolul és lengyelül.Bujkált bennem a kisördög.
Szerettem volna megkérdezni (csak nem volt merszem) van-e akcentusa a két idegen nyelvnél,mert a magyarja akcentusmentes.- A minap hallottam egy magyar festőt nyilatkozni a Kossuth rádiónak,aki Ausztriában él és most kiállított Budapesten, hogy bizony nagyon osztrákosan beszél magyarul.
Aztán elkezdődött a produkció.Igen, produkció. Mondta a verseit valami hihetetlen szuggesztivitással.No ebben az esetben, érzésem szerint nincs olyan kiváló előadó aki hatásosabb lehetne. Izgalmas,lenyűgöző volt!
PÉNTEK:
Ez a program lokális jellegű volt. Megemlékezés Abkarovits Endréről,aki 100 éve született és ennek kapcsán Emlékkönyv készült róla.Jó sokan gyűltünk egybe. Csak gratulálni lehet az ötlethez, a szervezéshez és a műsor összeállításához. Aki csak hírből vagy felületesen ismerte a volt főiskolai tanárt,azt hiszem meglepődött,ahogyan az emlékezésekből kiderült, milyen szines egyéniség volt, jó humorú,humánus,kiváló pedagógus,munkatárs,művészet-rajongó és még sokminden más, ami jellemző volt rá. A közreműködők visszaemlékezései derűt keltettek a megjelentekben. Dicséret és köszönet a könyvtárnak az ilyen élmények megteremtéséért!!!!!
