naplo

VÉGE A HÉTNEK.

  Félig a könyvtárban laktam a héten,annyi remek program volt délutánonként,már csak a vasárnapi zárónap van hátra,az is jónak igérkezik

 Szórakoztató,tartalmas,emlékezetes marad amit láttunk hallottunk.

 HÉTFŐ:

 A korán meghalt Romhányi József sziporkázó,bravúros rímhányó verseit adta elő Ungvári P.Tamás fergeteges humorral,lendülettel,remek megjelenítéssel.Azt hiszem mindenki jól szórakozott és élvezte a magyar nyelv páratlan gazdagságát. Az előadó teljesítménye szuper volt!

 KEDD:

 A programot olvasva,őszintén szólva nem tudtam hová tenni, a jelzett költő: Gömöri György számomra ismeretlen volt.Több évtizede idegenben él..

Megjelent a 75 éves költő kisérettel és szerényen leült,míg a program egyéb vonatkozásai zajlottak.

Aztán annál nagyobb volt a melepetésem amikor őrá került a sor.Fenntartásaim voltak,még előbb elhangzott,hogy Gömöri ragaszkodott,hogy ő adja elő a verseit. Csak azt ne!! Gondoltam. A költők nagyon rosszul tolmácsolják műveiket,ez a tapasztalatom.

Ez azonban kivétel volt,ami erősíti a szabályt. Először élete folyásáról beszélt,ami,miután el kelllett hagynia hazáját,eléggé változatosra sikerült.Majd elég érdekes módon a Cambridge-i egyetemen tanított lengyel nyelven.Elmondása szerint 3 nyelven beszél nagyon jól:magyarul,angolul és lengyelül.Bujkált bennem a kisördög.

Szerettem volna megkérdezni (csak nem volt merszem) van-e akcentusa a két idegen nyelvnél,mert a magyarja akcentusmentes.- A minap hallottam egy magyar festőt nyilatkozni a Kossuth rádiónak,aki Ausztriában él és most kiállított Budapesten, hogy bizony nagyon osztrákosan beszél magyarul.

Aztán elkezdődött a produkció.Igen, produkció. Mondta a verseit valami hihetetlen szuggesztivitással.No ebben az esetben, érzésem szerint nincs olyan kiváló előadó aki hatásosabb lehetne. Izgalmas,lenyűgöző volt!

PÉNTEK:

 Ez a program lokális jellegű volt. Megemlékezés Abkarovits Endréről,aki 100 éve született és ennek kapcsán Emlékkönyv készült róla.Jó sokan gyűltünk egybe. Csak gratulálni lehet az ötlethez, a szervezéshez és a műsor összeállításához. Aki csak hírből vagy felületesen ismerte a volt főiskolai tanárt,azt hiszem meglepődött,ahogyan az emlékezésekből kiderült, milyen szines egyéniség volt, jó humorú,humánus,kiváló pedagógus,munkatárs,művészet-rajongó és még sokminden más, ami jellemző volt rá. A közreműködők visszaemlékezései derűt keltettek a megjelentekben. Dicséret és köszönet a könyvtárnak az ilyen élmények megteremtéséért!!!!!

MOSTANÁBAN EGYRE TÖBBSZÖR HALLANI AZ ÉLETFOGYTIGLANI TANULÁSRÓL.

AZ AKTÍV EMBEREKNÉL EZ KÖVETELMÉNY LESZ.

A nyugdíjasoknál más a helyzet.Találni kell hasznos elfoglaltságot.A nőknek ez könnyebben megy.

Már túl voltam a 70-en, amikor lehetőség adódott a könyvtárban, ahová rendszeresen jártam, kezdő számítógépes tanfolyam végzésére.  Be kell vallanom, már a gondolatra is tele lettem szorongással, mivel semmit de semmit nem tudtam az ilyesmiről.

Aztán azzal győztem meg magam,hogy hiszen dolgoztam írógépen, megtalálom a betűket, aztán lesz,ami lesz.

Hála a nagyon jó hangulatú tanfolyamnak és a hihetetlenűl türelmes előadóknak,sikerült elsajátítani az alapokat. Ettől annyira felbuzdultam, hogy naponta 1-2 órát töltöttem a könyvtárban a számítógép előtt. És nem kellett attól tartanom,ha valamit nem tudtam és kértem segítséget, amit az unokám válaszolt, hogy " ezt már egyszer elmondtam".Az én válaszom az volt, hogy nagyanyádnak nem elég egyszer,de legalább háromszor kell elmondani. Lassacskán megtanultam fontos dolgokat legtöbbjére magamtól jötem rá.És ez az igazi.

Teltek-múltak az évek.Valahányszor korombéli ismerős hölgy megkérdezte, amikor találkoztunk,hová megyek azzal dicsekedtem, hogy INTERNETEZNI. És áradoztam.Igy csináltam kedvet néhányuknak.

No aztán az egyik hölgy,aki rábeszélésemre benevezett a tanfolyamra, néhány napi tanfolyamoskodás után kétségbeesve hívott telefonon elpanaszolva,hogy ő olyan HÜLYE, soha nem fogja megtanulni,biztosan mosolyognak rajta a többiek.....stb.

Elővettem minden pszychológiai érzékemet, hogy megnyugtassam és meggyőzzem, nem ő az egyetlen, aki hasonlót él át mégsem adja föl.

Ennek meglett az eredménye.Vett is magának számítógépet (tehette is).Annyira örvendezett, hgoy ezek után szinte naponta "üldözött" a hálájával.

A Blogol a család előadáson készült legújabb fotóm, íme:

Vannak változások,történések az életemben, amelyek nem csak az ujdonság erejével hatnak rám, de valósággal a csodával határos módon.

Az egyik ilyen a repülés.

Minden alkalommal,amikor a gép elrugaszkodik a földtől azt hiszem, ez nem lehet valóság, pedig eddig 114 X  "repülgettem" a 80 év alatt több kontinens és világtenger fölött.De ez már régi történet.

Első repülő utam még a 49-50-es évek táján történt,amikor hazánkban még belföldi járatok léteztek.Budapestről Pécsig mentünk a 18-20 személyes kis géppel, 800 m magasságban,jól lehetett látni még azt is,hogyan teker a kerékpáros .Gépkocsiforgalom nem volt,mindössze néhány teherautó közlekedett az utakon, no és a vonat.Manapság pedig ugyebár 8-9 ezer méteren már térképszerüen látjuk a földet.

A másik "csoda" érzés a számítógép rendszer megjelenésével tört rám, amikor villámgyorsan elterjedt a világon és szinte az élet minden területét behálózza.

Az alábbi történet ezt példázza a családon belül:

Nászasszonyom unokája férjhez ment egy magyar informatikus mérnökhöz,aki a kaliforniai Silícium Völgyben dolgozik. Két éve született egy kislányuk,Zsófi.A család természetesen kinn él Kaliforniában. Igen ám,csakhogy a dédi nehezen viselte a távolságot amiért nem láthatja első dédunokáját.Mivel 89 éves,ez nem mindegy. Igy történt,hogy az unokavő egy olyan nagyképernyős berendezést szerelt a dédi lakásába,amivel szinte egyetlen kattintással kontaktust tud teremteni velük.

Naponta 2-3 órát vannak "együtt".A most már 2 éves kislány fejnlődésének, növekedésének minden fázisát élvezheti, a biliztetést és a beszédet is beleértve.

Nemrégen hívtam telefonon a dédit,aki nem vette fel a kagylót.Nem tudtam mire vélni a dolgot.Majd kicsit később ő jelentkezett és mondta,hogy "Kaliforniában" járt és nem figyelt a telefonra.Zsófika figyelmeztette,hogy vegye már föl végre a telefont.

Hát itt tartunk!

Annyira belefeledkeztem az első írásba, hogy elszaladt az idő (pedig azt hittem,hogy csak pár mondatot fogok írni).

Azt hiszem,megkedvelem ezt a lehetőséget és folytatni fogom. Meglepetés lesz ez a családnak,mert sejtelmük sincs róla,hogy az öreg anyjuk, illetve nagyanyjuk mire szánta magát ,némileg önállósítva magát, nem várva a fiatalok nógatására.

Most már ott tartok, hogy nem idegenkedem az ujdonságoktól, hanem próbálom magamtól megfejteni a működési módokat. A minap lerobbant a hordozható telefonom.Elég jól kitartott,nem volt egy szuper készülék.Miután bebizonyosodott,hogy a javitása nem a legjobb megoldás,hát vettem egy ugyancsak szerény készüléket és segítség nélkül üzembe helyeztem, beprogramoztam a lényeges telefonszámokat és büszkén jelentkeztem be a "fontos" helyeken.

Sajnos a család szanaszét,ezért igen keservesen megy ez a blogolás, de azért megpróbálom ezt a "műfajt" is elsajátítani.

Mivel nemcsak én,de a családtagjaim is öregszenek, az élet  ide-oda sodorja őket.Az  unokáim is felnőttek már.Két fiúról van szó, az idősebb mindjárt 28, a fiatalabb 25 éves lesz.

Korábban sokat találkoztunk. Mindenki a fővárosban lakik. A fiúk nagyon szerettek Egerben lenni. Sajnos én is szeretem ezt a várost,ezért is nem mentem a közelükbe,amikor a férjem meghalt. Pedig mindkét család gyönyörű helyen lakik Budán: az unokáim az idősebb lányom gyerekei.A fiatalabb lányomnak nincs gyermeke. De a fővárosi távolságok miatt nemigen jutottam volna sokkal közelebb hozzájuk az azonban bizonyos,hogy nem lett volna kedvezőbb,mint így.

Amikor elterjedtek a technika ma már nélkülözhetetlen eszközei is,természetesen nem maradtam ki .A család gondoskodott róla, hogy nekem is legyen mobil telefonom, DVD-m, HI-FI tornyom, digitális fényképezőgépem és számítógépem is.

Sokat mérgelődtem eleinte és berzenkedtem minden alkalommal,amikor megjelentek valami új csodával. Aztán kaptam a letolásokat, ha az első információ nekem kevés volt arra,hogy működtetni,használni tudjam a ma már szinte nélkülözhetetlen telefont és a többit.